A 7 pénzügyi paradigma

A 7 pénzügyi paradigma

A 7 pénzügyi paradigma valamelyike mindannyiunkra jellemző. Ismerd meg Őket és ne hagyd, hogy hátráltassanak az életedben!

Egy vicces történet a pénzügyi paradigmákról

Az alábbi bejegyzésem ötlete onnan ered, hogy láttam egy vicces képet, amelyen a következő szöveg volt:

  -Pista Bácsi! Maga gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

  – Én idióta szerettem volna lenni.

  -Micsoda?

  -Idióta. Az apám mindig azt mondta, hogy nézd ennek az idiótának mennyi pénze van. Nézd ennek az idiótának milyen szép háza van. Nézd ennek az idiótának milyen szép autója van.

Ilyen és ennél még furcsább gondolatok irányítanak bennünket pénzügyeink kapcsán.

Ahogy azt már máskor is említettem, a paradigmáink mélyben rejtőzködő hitrendszereink, amelyek erősen befolyásolnak minket, bármit is szeretnénk elérni. Azt eredményezik, hogy bizonyos sémák futnak bennünk, amelyek gondolkodás nélkül működnek és sokszor ellent mondanak akár a józan észnek is.

Mégis hagyjuk, hogy ezek a tévhitek irányítsák az életünket, sőt meg is vagyunk róla győződve, hogy ezek működése teljesen pozitív végkifejletet eredményeznek.

A pénz, gazdagság és szegénység témájában 7 paradigma van, amit mindenképp meg kell említenünk.

Ezeket érdemes ismerned és megkeresned, hogy tudd téged melyik jellemez leginkább és ha ezzel megvagy, odafigyelni rá és nyakon csípni, mikor át akarja venni az uralmat az észszerűség felett.

A 7 pénzügyi paradigma a következő:

 

1.típus: Szűkösség

A történelem során bizonyára voltak olyan helyzetek, amikor a szűkösség jellemezte az emberiséget. Háború, aszály, járvány és még sok okot felsorolhatunk. Felmenőink is voltak ebben a helyzetben. De mi most nem vagyunk.

A dédpapa tovább örökítette ezt az érzést, mert jót akart bizonyára. Viszont most bőség van. Jobban élsz, mint Mátyás Király. Ebbe belegondoltál valaha is?  A javak olyan mennyiségben állak rendelkezésre, hogy mindenkinek jut mindenből.

Persze nem is kell annyi amennyi van. Kevesebb is bőven elég. De ha akarod több is jut.

A szűkösség érzése  viszont sok érzelmet korbácsol fel.

Ha valakinek hamarabb van valami, akkor az már a környezetét féltékennyé és iriggyé teszi. Ha szűkösségtudatban él valaki, az elkezdi felhalmozni a dolgokat, sőt még fösvénnyé is válhat. Az emberek versengeni kezdenek, mert úgy gondolják, csak akkor jut az adott dologból elég.

2.típus: idő= pénz

Ha valaki a munkaerejét adja el, akkor annál több a pénze, minél több időt fordít rá. Márpedig a nap 24 órájából áll.

Ha 8 óra helyett 12 órát dolgozol, akkor 4 órát máshonnan veszel el. Családtól, barátoktól, magadtól. Büszke lehetsz magadra, de a lelkiismeret is furdalhat, hogy nem voltál ott a fiad tornaversenyén. Űzötté válsz, mert mindent el akarsz végezni, de összeadva a dolgaid időigényét sehogyan sem férsz bele a 24 órába.

Aludjunk kevesebbet! Részemről az alvás hiány rontja a teljesítményemet. Ez nem jó megoldás. Szembe kellene állítani egymással az értékeket és megversenyeztetni őket. Aki hangosabban követel, annak adjuk magunknak.

Elárulom, hogy nem csak a befektetett időtől függ a pénzünk mennyisége, de ezt már te is tudod régen.

3.típus: munka= érték

Ha keményen dolgozol, akkor jobb ember leszel?  Eszerint a paradigma szerint igen. Gyanakszunk arra, aki nem dolgozik keményen és úgy gondoljuk, hogy másokon akar élősködni. A munka, ami a dolgok csinálását jelenti, az nincs olyan kifizetődő, mint ha gondolkodnánk.

Reggel elkezdeni csinálni valamit és azt jó sokáig folytatni az lehet, hogy nem is hoz eredményt, mert épp az ellenkezőjét kellett volna tenni. A kijavítása kétszer annyi ideig tart, mintha előtte gondolkodtunk volna. Bizonyára te is jártál már így.

Egy nagymama például egész nap főz, várva a rég nem látott unokáit és fáradtan a fotelba roskadva felhívja azokat, hogy mikor érkeznek. A válasz – csak a jövő héten tudunk menni. – Ez egy nagyon „értékes” munkavégzés volt.

Ugyan az az eredménye, mintha előbb telefonál és aztán nem csinál semmit. Egyik esetben sem ért el a célt, ami a szeretett unokák jól lakatása volt . Csak az első esetben jól elfáradt feleslegesen.

A világon a legjobban megfizetett munka nem a csinálás, hanem a gondolkodás.

Sok megkeseredett idős valaha pozícióval és hatalommal rendelkező ember van. Sokan a munkájukkal azonosítják magukat és, ha az megszűnik, Ők is megszűnnek olyannak lenni, akire büszkék tudnak lenni.

Milyen karriered van, vagy mi a szenvedélyed, mi hajt Téged? Hol vagy fontos?

Így jársz, ha az önértékelésedet az befolyásolja, AMIT csinálsz, és nem az, AKI vagy! Az emberek reakciói az ő hiedelmeiket tükrözik. De ezek csak reakciók, és főleg nem a Tieid és nem Rólad szólnak, hanem róluk! A saját megítélésed legyen fontos és nem az, hogy mások hogyan ítélnek meg!

Olyan ez, mint az öltözködés. Öltönyben járva többre értékelnek az emberek, mint amikor a lakásom festése közben festékes ruhában leugrok  a boltba tejért.

4.típus: Pénzt csak pénzből lehet csinálni

Elérhetetlen? Igazad van, tényleg elérhetetlen. Kivéve, ha nem.  Mindenképpen igazad van. Ugye az a jobbik változat, amikor engedélyezed a sorsnak az esélyt, hogy pénz nélkül is van lehetőség a meggazdagodásra?

Bele kell születni? Henry Fordnak szóltak erről a törvényről? Hála az Istennek nem. Vagy lehet, hogy csak süket volt ezekre a mondatokra.  Robert Kiyiosaki Gazdag papa/ szegény papa című könyvében ír erről bővebben.

Ítélkezéssel nézel szembe, mert felkavarod az állóvizet, ha kilógsz a többiek alkotta sorból és nem alkalmazkodsz a paradigma diktálta szabályrendszerhez.

Amikor sorkatonaként alaki kiképzésen vettem részt – ez a jobbra át balra át típusú kiképzés – akkor történt egy olyan dolog, hogy a katonatársaim épp az ellenkezőjét tették, mint amit a parancsnokunk mondott.

Ketten voltunk, akik jó irányba fordultunk az elhangzott parancsok hallatán. Aztán én is azt csináltam, amit a többiek, így egy ember maradt, aki kilógott a sorból. De igazából Ő volt az egyetlen, aki nem lógott ki.

A sor lógott ki a normalitásból. Szegény katonatársam büntetést kapott, mert jól csinálta a feladatot. Jó ideig nem mehetett haza. Ez egy furcsa tapasztalat volt. A boldogulásod kapcsán – ha nem éppen a múltban jársz és az én katonatársam vagy – ne a tömeget válaszd, hanem a jó irányt!

A való életben ne menj abba az irányba, amerre a tömegek mozognak, mert a józan eszednek kell hinned, nem a tömeg vonzásának. Ez itt nem a gravitáció.

A mások hiedelmei nincsenek összhangban a tieiddel – a Nap forog a Föld körül?-  De Te tudod, hogy ez nem igaz! A  Galilei effektus kívülállóvá tesz, mert mások hiedelmeivel nem tudsz mit kezdeni, de alkalmazkodni sem tudsz hozzá. Barátkozz meg a gondolattal, hogy „másmilyen” vagy!

Sokkoló tapasztalat, mert megváltozik a környezeted, és az emberek körülötted! Új társadalmi közeg új normákkal. Mások lesznek a barátaid, másokkal töltöd a szabadidődet. És Te magad is más emberré válsz.

5. típus: Könnyen jött, könnyen megy

Sokszor van úgy, hogy azt érzed hogy ha nem dolgoztál meg a pénzért   keményen,  akkor nem is érdemled meg. Ilyenkor könnyedén és szinte szándékosan elszórod, mert nem érzed jogosnak, hogy ebből gyarapodj.

A lottónyerteseknél is látni lehet, hogy szinte versenyt futnak az idővel, hogy minél hamarabb visszaálljon az anyagi rend, ami a szegénység, jobb esetben a középszerűség. Legtöbbször rosszabb a végső anyagi helyzetük, mint a nyeremény előtt volt.

A megoldás, hogy alkoss szabályokat, tervezz előre és ragaszkodj hozzájuk fegyelmezetten.

Ha a munkahelyeden váratlan prémiumot kapsz, hidd el, hogy azt nem kell egyből egy wellness hétvégére áldoznod, lehet az egy következő ingatlan megvásárlásához az első  lépés is.

6.típus: A pénz nem boldogít (vagy ennek ellentéte, csak a pénz boldogít)

Rengeteg ember azt gondolja, hogy a pénz majd varázsütésre megoldja az ő problémáit. Sokan meg a boldogulásuk hiányát lerendezik a „pénz nem boldogít” álltörvénnyel. Könnyebb így elviselni, hogy nincs pénz, mert úgy tűnik, hogy van viszont helyette egy sokkal nagyobb érték, a boldogság. Csakhogy ez két különböző skálán mozgó dolog.

Ha a pénz skáláján emelkedik a mutató, akkor nem esik visszább törvényszerűen a boldogság mutatója. Ez olyan kérdés, mintha választani kellene a gyerekeid vagy testvéreid vagy a szüleid közül. Én a gyerekeim közül nem választok. Kell mind a kettő.

A pénz és a boldogság közül sem kell választani. Ez is kell és az is kell. A pénz értékes dolog, mert amit lehet venni érte, azok között vannak nagyon fontos dolgok is.

7. típus: A pénz megrontja az embert

A meggazdagodástól nem válik egy ember rosszá. Nem ront meg senkit a pénz. A változást az ember okozza a már benne lévő tulajdonságaival. Az megfigyelhető, hogy mindenki változik az anyagi szintugrástól, de nem annak a hatására. A pénz csak felerősíti az emberekben lévő, legmarkánsabb tulajdonságokat. Nagyképűség, támogatás,  empátia, arrogancia, adakozókedv, stb… És ahogy azt bejegyzés elején mondta Pista bácsi: „Az idiótáknak mindenből sok van”, tehát a gazdagok idióták is sokak szemében.

Remélem találtál olyan paradigmát, aminek a felismerése alkalmassá tesz annak kordában tartására és legyőzésére.

Az ÖNISMERET irányába első lépésként ajándékba küldök neked egy személyiség tesztet.

Töltsd ki és küldöm számodra, hogy melyik típusba tartozol!

BÁTOR ÉLETET!

 

A BURNOUT megelőzése

12 lépésben

5.- 6. lépés: Az önbizonyosság, a tartós elégedettség

Az önbizonyosság

Ebből a fejezetből a perfekcionizmusról, a delegálásrólés a pénz szerepéről szeretnék néhány gondolatot megosztani.

A perfekcionizmus:

Jelentése: tökéletességre való törekvés, törekedés, maximalizmus. Olyan emberekre mondják, akik rendkívül nagy figyelmet fordítanak a részletekre, és arra törekszenek, hogy minden tekintetben tökéletes legyen, amit csinálnak. Ezek az emberek magas színvonalon dolgoznak, azonban a túlzott tökéletességre való törekvés hátráltathatja az előrehaladást

A perfekcionizmus szó hallatán sokan arra gondolnak, hogy ezzel a tulajdonsággal rendelkező ember, minden részletre kiterjedően túl aprólékos és a tökéletes munkát végeznek.

Azonban tudni kell róluk, hogy  túl kevés feladatot tudnak megvalósítani, mert nem tudják tökéletesen végrehajtani, így általában lezárni sem képesek őket. A burnout kapcsán ez egy fontos momentum.

Gondoljunk csak bele, hogy ha olyan helyzetben vagyunk, hogy egyszerre sok nyitott feladat áll előttünk és ezeknek a száma nem csökken, hanem csak nő, az mennyire nyugtalanná tesz minket.

Delegálás:

A delegálás nem más, mint személyes feladatunk, felelősségünk átruházása a közös munka javítása érdekében. Sok emberben azonban gátlás mutatkozik, hiszen úgy gondolja, hogy más nem rendelkezik olyan képességekkel, hogy megcsinálja a feladatot, vagy úgy gondolja, hogy a másik is el tudja ugyanazt a feladatot  végezni, hasonló vagy akár jobb minőségben, akkor rájöhet a szervezet, hogy ő nélkülözhető, pótolható.

Azonban, ha ez megfelelő kommunikációval társul, egy jó vezető megmutathatja, hogy milyen mélyen bízik munkatársaiban.

A feletteseinek pedig megmutathatja milyen jó képességű kollégákat választott és nevelt ki.

A kiégés és a pénz kapcsolata:

Thomas M. H. Bergner könyvében a Burnout A kiégés megelőzése 12 lépésben,  néhány fontos szabályt tisztáz , mint például határozzunk meg egy maximálisan elkölthető havi összeget vagy minden kiadás előtt tegyük fel a kérdést, hogy tényleg szükség van-e rá?  Ez a gondolkodásmód nem más, mint hogy különbséget tudunk tenni a szükségletek és az igények között. A szükséglet olyan pénzköltés, mely nem vagy nem teljesen kiiktatható. Például enni feltétlenül szükséges. Maximum a homár helyett a zsíros kenyeret választjuk, de teljesen nem lehet ezt a költséget lenullázni. Az igény pedig a hétvégi futball meccs.  Ha kimarad akkor az életünk még teljesen egész, nem jár olyan veszteséggel, ami problémát okoz.

Másik fontos kiégést csökkentő pénzügyi lépés : Ha hosszú távú anyagi elkötelezettséget vállal, kössön hozzá hosszú távú hitelbiztosítást is. Gondoljunk bele, hogy egy harminc évre felvett lakáshitel esetén mekkora problémát okozhat, ha valaki egy baleset miatt elveszíti a pénztermelő képességét. Egy életbiztosítás lehetőséget biztosít ennek a rossz lehetőségnek a nyomasztó érzésétől megszabadulni.

A tartós elégedettség

Akkor lehetünk tartósan elégedettek, ha saját utunkat járjuk, azonban, ha ez az érzés hiányzik, meg kell vizsgálnunk az okait. Alapvetően akkor vagyunk elégedettek, ha döntéseket hozunk és azok mellett ki is tartunk, így lesz az elégedettség saját hatékonyságunk következménye. Érdemes ellentétesen is megközelíteni a fogalmat, ezáltal talán könnyebb megérteni is, tehát akkor vagyunk elégedetlenek, ha nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, tehát az igényről, a kívánságról, a hiányról vagy vágyakozásról szól az elégedetlenség.