Az ÉN FOGALOM 3 ALKOTÓELEME

Az Önismeret – mint arról már írtam korábban is – nagyon fontos  az életünkben. Nem teljesen ideillő a következő gondolat, de az önismeret súlyát azért elég jól kifejezi.

Egy kínai hadvezér mondta valahogy így:

„Ha ismered önmagadat és az ellenségedet, akkor győzni fogsz. Ha jól ismered önmagadat, de nem ismered az ellenségedet, akkor vagy győzöl vagy veszítesz. Ha se magadat se az ellenségedet nem ismered, akkor biztos, hogy veszítesz.”

Tehát csak ennyire fontos az önismeret.

A Johari ablak jobb oldalán lévő mezőit kell minél szélesebbre tárnunk, hogy minél jobban képbe kerüljük önmagunkkal.  Itt található a VAK terület, amit mások látnak és az ismeretlen terület, ami még mások előtt is ismeretlen velünk kapcsolatban. Az, hogy mások számára mi az, amit megengedünk, hogy lássanak, –  tehát nyílt terület és nem rejtett terület – az függ attól is, hogy kik azok a mások és mennyire tesz védtelenné bennünket az, hogy esetlegesen visszaélnek vele. Itt az dönt, hogy mennyire bízunk meg másokban, kit engedünk belelátni az életünkbe és kik azok, akik elől ezt el akarjuk rejteni.

Nézzük meg, hogy e fenti ábra két ablakát, ami azt mutatja meg, hogy mi az ami ismeretlen számodra magadról, azt  hogy tudjuk tágítani és ebben  az én fogalmunkat, hogy tudjuk  hasznosítani!

Nézzük meg, hogy hogyan is épül fel az én fogalma, mik az építőkövei!

Az én fogalom 3 alkotóelemből áll össze egy egésszé. Az én ideálból az énképből és  az önbecsülésből.

• én ideál

Az én ideál egy elképzelt személy, amilyenek lenni szeretnénk. Szerepminta számunkra, amelyet az életünk során tapasztalt tulajdonságok, viselkedésminták összességéből kiszűrünk a magunk részére és vonzónak, követendő példának találunk.  A példaképeink vonzó tulajdonságait megpróbáljuk tudat alatt utánozni, úgy hogy nem is vesszük észre. Törekszünk rá, hogy olyanok legyünk, mint ő.

Gyerek koromban falun nevelkedtem és a környezetemben lévő egyszerű falusi emberek nyelvezetét használtam. Egyszerűen beszéltem és a régió tájszólásában. A szomszéd fiú egyik nyáron eljutott két hétre az anyukája munkáltatójának az üdülőjébe. Ez egy országos cég, mondhatni múlti volt. A srác amikor hazajött teljesen más szavakat használt és tájszólás mentesen beszélt.  De ez azért nem egy normális beszédstílus volt. Nagyon furcsának tűnt a dolog.  Pedig csak a közeg amibe cseppent, más volt, vonzó volt számára és törekedett rá tudat alatt, hogy olyan legyen, mint a többi ott nyaraló csodált városi gyerekek.  Túl lőtt a célon . Az én ideál –városi gyerekekhez hasonlítani  – túlzottan erős akarása, majmolása nevetségessé teheti az embert, ha elfelejti, hogy honnan indult el.

• énkép

Milyenek vagyunk és milyennek tartjuk magunkat. Ez a kép olyan, mintha tükröt tartanánk magunk elé és szembesülnénk vele, hogy milyenek vagyunk.  Jó, ha a valóság és ez az én kép egybe esik.

Középiskolás koromban tornaórán egy osztálytárs nőm megjegyzéseket tett az osztály legjobb csajára, hogy annak rövidek a lábai és nem tökéletes az alakja. Vagy valami ilyesmi hangzott el. Pedig mondom, az nagyon formás  volt. A bíráló viszont  olyan távol volt ettől az állapottól, hogy ha kiabál, a tökéletesség akkor sem hallja meg.  Lehet találgatni, hogy mennyire volt pontos az énképe ennek a lánynak.

• önbecsülés

Az önbecsülést mondhatnánk úgy is, hogy önszeretet.  Ha rendben van, akkor becsben tartjuk magunkat és jól bánunk magunkkal. Fontos, hogy az énképünkből kiindulva az énideál egy olyan elérhető állapot legyen, hogy érezni tudjuk a hozzá való közelebb jutást.

Az önbecsülés mértéke az énkép és az énideál közötti távolságtól és az odajutás esélyeitől függ.

Úgy gondolom, hogy az nem jó, ha túl könnyen és gyorsan válhat  az énideálból énkép. Legyünk bátrak és tűzzünk ki olyan célt, ami izzadsággal és küzdelemmel jár.  A célba érés  öröme kárpótol bennünket az út közbeni gyötrelmekért. De hangsúlyozom a célba érésnek van öröme.  Ha nem teszünk erőfeszítéseket és/vagy irreális a cél, akkor az nem hoz semmilyen eredményt.

Összegezve az eddig leírtakat, azt kell, hogy mondjam a legfontosabb, hogy legyen célunk. Jól definiál célunk. Nem könnyen elérhető célunk, de elérhető célunk. Az én ideál kosarából minél több almát rakjunk át az énkép kosarába. Ez az önbecsülésünk fokmérője.

Saját életemben azt látom, hogy nekem szükségem van apróbb célokra, ahhoz, hogy erőt gyűjtsek a nagyobbakra. Az apró célok erőt adnak. Könnyen megvalósítom őket, de azért áldozatokkal járnak. Például most eldöntöttem, hogy minden nap fekvőtámaszokat csinálok, hogy erősebb és csinosabb legyek. Ezért  a kicsi célért napról-napra teszek és nem csak azért érzem jobban magam, mert fittebbé váltam, hanem jóleső érzés, hogy megcsináltam. Ebbe az érzésbe bele tudok kapaszkodni. Erősíti az önbecsülésemet és amikor egy tényleges kihívás közben épp feladnám azt, erőt fog adni a folytatáshoz.

Az ÖNISMERET irányába első lépésként ajándékba küldök neked egy személyiség tesztet. Töltsd ki és küldöm számodra, hogy melyik típusba tartozok!