Ezt tanultam Brian Tracy-től a hit erejéről

       A lentiek megírására az inspirált, hogy egy szülői értekezleten ültem, ahol a tanárok azt taglalták, hogy a gyerekek lusták, nem figyelnek, neveletlenek, “kütyüznek” és hasonló botrányos dolgokat művelnek. Ez a szitu nagyon ismerős volt számomra a diákkoromból. Nemegyszer ültem be úgy órára, hogy előtte elmondták nekünk, hogy milyen tehetségtelen, lusta banda vagyunk. Elég nehéz egy ilyen előjáték után a csillagokat megcélozni és kitűnően teljesíteni órán. Volt feleségemtől is gyakran hallottam a panaszt a diákjai értéktelenségéről. Sok megfáradt elfásult pedagógust látni, ami nekik sem kelleme érzés, a gyerekeknek meg egyenesen a bőrére megy. Bizonyára van oka ennek, de én most nem erről kívánok írni. Ehhez képest van egy másik megközelítése is a diákoknak. Inkább ezt szeretném veletek megosztani.

       Mint azt bizonyára tudjátok, nagyra tartom Brian Tracyt és szoktam hallgatni a hang anyagait, olvasni a könyveit, sőt személyesen is hallhattam a nagy tanítót. Tőle hallottam a következő történetet:

       Az eset egy amerikai iskolában történt. Az igazgató behívatott magához 3 tanárt és a következőket mondta nekik:

                                             -Önök az iskola 3 legjobb tanára. Az a megtiszteltetés érte Önöket, hogy egy olyan speciális osztályt taníthatnak, amely tanulóit az iskola legjobb diákjaiból válogattunk össze. Azt szeretném, hogy az év végére kimagaslóan jó eredményt érjenek el velük!

     Elkezdődött a tanév és a tanárok nagy lelkesedéssel és odaadással képezték a gyerekeket. A gyerekek nagy odaadással és érdeklődéssel sajátították el a speciális és zseniális órai anyagot. Tanár, diák egyaránt örömmel és szorgalommal volt jelen az órákon és habzsolták a tudást. Évvégére óriási eredményeket értek el. Az állam egyik legjobban teljesítő csapatává váltak. Tanulmányi versenyeket nyertek és hírük ment mindenfelé. Aztán év végén az igazgató ismét behívatta a 3 tanárt. Elmondta nekik, hogy igazából egy kísérlet részesei voltak. A gyerekek, akiket összeválogattak számukra, azok nevei találomra egy kalapból lettek kihúzva. Nem voltak tehetségesebbek, sem szorgalmasabbak a többieknél. Ezen a tanárok elcsodálkoztak. Akkor hogy tudtuk őket magasan a többiek felé emelni? És ekkor elmosolyodtak:

                                            – Hát persze! Mi vagyunk a legjobb tanárok az iskolában. Ezért.

       Az igazgató fejcsóválva folytatta:

                                          – Nem kedves kollégák. Maguk sem a tudásuk miatt lettek kiválasztva. Önöket is egy kalapból húztuk ki.

     Megdöbbentek. Kiderült, hogy átlagos tanárok, de ez a helyzet őket is kiemelte a többi átlagos tanár közül. Szerinted mi történhetett, hogy így megváltozott a gyerekek és a tanárok  teljesítménye? Lehet, hogy mindannyian zseniálisak vagyunk csak a felszín alatt lappang a zsenialitásunk. Mi kell ahhoz, hogy ez a tudás feltörjön a mélyből? Egy tanító? Egy mentor? Vagy egy coach? Mindegy, hogy minek nevezzük, de bizonyára jól jön egy segítő mellénk és kerozinnak pedig ott a pozitív gondolkozás.

 

Bátor életet kívánok!
Posta János tréner, coach, üzleti coach Debrecen

Legfrissebb bejegyzések

Diderot-effektus, avagy a törvényszerűség, amit érdemes megszegni

Diderot-effektus, avagy a törvényszerűség, amit érdemes megszegni

 Diderot-effektus, avagy a törvényszerűség, amit érdemes megszegni       Kedves Olvasó! Egy időutazásra szeretnélek invitálni. Úti célunk a felvilágosodás kora és annak fővárosa, Párizs. Főhősünk Denis Diderot, aki a kor kiemelkedő alakja volt. Mondhatnánk úgy is,...

Az exponenciális változások

Az exponenciális változások

 Az exponenciális változások Valamiért nekem eddig az volt az érzésem, hogy a világ működése egy egyenletes változássorozat. Mondhatnám azt, hogy olyan, mint egy út, ami összeköt két települést. Elindulok az egyik végétől és egy egyenes vonalú egyenletes bandukolás...

Elérhetőség

Kérem, vegye fel velem a kapcsolatot, 24 órán belül válaszolok az e-mailekre

Debrecen

+36 30 742 1432