Márton napi libáskodás

Imádom az összes olyan alkalmat, ami egyben egy különleges étkezési hagyományt is magában rejt.

Ki ne tudná, hogy a Márton és a liba egymással összefüggésben jelenik meg a hagyományrendszerünkben. Hogy mi áll a hagyomány hátterében? A wikipédia segít neked, hogy bővíthesd az ismereteidet e témakörben. Ha megengeded én inkább mesélnék egy történetet amiben van liba is és van Márton is.

Volt a munkahelyemen egy balatoni rendezvény. Oktatás, értekezlet meg egy kis csapatépítés. A csapatépítés az nagyon kedvemre való volt. Minden régiónak kellett egy ételt készítenie az egész csapat részére. Kinek levest, kinek édességet. Mi a főételt húztuk ki a kalapból. Nagy feladat 100-150 ember részére, a szálloda profi konyhájában főzni. Nem mondhatnám, hogy a feladat ne lett volna kihívás.

Hogy legyen egy kis „szakma” is az írásomban, ez egy igazi komfort zónán kívüli kirándulásnak indult.

Az egyik kollégám, aki szintén szeret főzni kitalálta, hogy legyen a liba a mi ételünk fő alapanyaga. Az elvárás az volt, hogy a régióra jellemző legyen a mű. Liba márpedig nem csak nálunk Észak-Kelet Magyarországon van. Erre a nagy ötlet a szakácstársamtól: Legyen nyírmártonfalvi libatál. Ez a falu a régiónkban van. Márton, liba…Érted. Hát így is lett. Csináltunk egy fogást, aminek a neve NYÍRMÁRTONFALVI LIBA TÁL.  (Mangalica zsírban konfitált libamáj, fűszeres sült libacomb, zöldséges lepcsánka és szarvas gombás gombamártás. Leadtuk az alapanyagrendelést és jóváhagyták. Na ezt hívják öngólnak.  Ezt most már meg kell csinálni. Ha nem sikerül és éhen marad a csapat, hát a végén még minket esznek meg.

De sikerült. Nagyon jól sikerült. Leürült tányérokkal ácsorogtak az általunk terített asztalnál. A többi asztalon még volt bőven szegedi halászlé meg eszterházi rostélyos meg még ez-az. De egy kis libamáj forgács vagy egy fél lepcsánka reményében nézelődve csak az üres asztalt találták ott üres tálakkal, hirdetve a verseny győzteseit.

Hónapokkal később hív a kollégám. Épp Nyírmátonfalván hajtok keresztül. Úgy ennék egy kis nyírmártonfalvi liba tálat. Kíváncsi lennék, ha a helyi étkezdébe betérve rendelnék belőle mi lenne a válasz. „Sajnos éppen elfogyott.” Vagy valami hasonló zavaros magyarázkodás?

Híressé tettünk egy kis falut. Az ország legnagyobb bankjánál legalábbis jó sokan élnek abban a tudatban, hogy ettek egy finom tájjellegű ételt, ami a valóságban nem is létezik.

Az ÖNISMERET irányába első lépésként ajándékba küldök neked egy személyiség tesztet. Töltsd ki és küldöm számodra, hogy melyik típusba tartozol!

Bátor életet kívánok!