Pygmalion-hatás vs Gólem-hatás

Pygmalion-hatás (A pozitív spirál)

A Pygmalion-hatás (vagy Rosenthal-effektus) az a pszichológiai jelenség, amely során a magasabb elvárások jobb teljesítményhez vezetnek.

A működése: Ha egy tanár, vezető vagy szülő hisz abban, hogy a másik fél tehetséges és sikeres lesz, akkor tudat alatt is másképp viszonyul hozzá: több bátorítást ad, több figyelmet szentel neki, és türelmesebb vele.

Az eredmény: Az egyén megérzi ezt a bizalmat, nő az önbizalma, és valóban jobban kezd teljesíteni, ami végül igazolja a kezdeti pozitív elvárást.

Gólem-hatás (A negatív spirál)

A Gólem-hatás a Pygmalion-hatás „sötét ikertestvére”. Ez az a folyamat, amely során az alacsony elvárások a teljesítmény romlásához vezetnek.

A működése: Ha egy felettes vagy pedagógus úgy gondolja, hogy valaki gyenge képességű vagy lusta, akkor kevesebb lehetőséget ad neki, kritikusabb vele, és érzelmileg elutasítóbb lesz.

Az eredmény: A célszemély elveszíti a motivációját, szorongani kezd, és végül valóban rosszabbul teljesít, mint amire valójában képes lenne. Ez a „visszafejlődés” pedig megerősíti a megfigyelőt abban, hogy igaza volt, amikor eleve kevésre tartotta az illetőt.

Miért fontos ez?

A lényeg az interakcióban rejlik:

1. Hit: Elvárásokat támasztunk valakivel szemben.
2. Viselkedés: Ezek az elvárások befolyásolják, hogyan bánunk az illetővel.
3. Önkép: Az illető átveszi ezt a képet magáról.
4. Eredmény: A teljesítménye idomul az elváráshoz.

Érdemes odafigyelni rá, mert sokszor anélkül „gyártunk” zseniket vagy bukott embereket a környezetünkben, hogy egy szót is szólnánk – elég a testbeszédünk és a hozzáállásunk. Érdemes azzal tisztában lennünk, hogy mennyire fontos a kimondott szó ereje, de a kommunikációnk körülbelül 5%-ka az amit mondunk és nagy része a kommunikációnknak az az ahogyan mondjuk- hangszín, hangerő, hanglejtés – illetve a testbeszédünk, Testtartásunk, mimikánk

Íme egy példa a pygmalion-hatás kapcsán:

Az eset egy amerikai iskolában történt. Az igazgató behívatott magához 3 tanárt és a következőket mondta nekik:

-Önök az iskola legjobb tanárai. Az a megtiszteltetés érte Önöket, hogy egy olyan speciális osztályt taníthatnak, amely tanulóit az iskola legjobb diákjaiból válogattunk össze. Azt szeretném, hogy az év végére kimagaslóan jó eredményt érjenek el velük!

Elkezdődött a tanév és a tanárok nagy lelkesedéssel és odaadással képezték a gyerekeket. A gyerekek nagy odaadással és érdeklődéssel sajátították el a speciális és zseniális órai anyagot. Tanár, diák egyaránt örömmel és szorgalommal volt jelen az órákon és habzsolták a tudást. Év végére óriási eredményeket értek el. Az állam egyik legjobban teljesítő csapatává váltak. Tanulmányi versenyeket nyertek és hírük ment mindenfelé. Aztán év végén az igazgató ismét behívatta a 3 tanárt. Elmondta nekik, hogy igazából egy kísérlet részesei voltak. A gyerekek, akiket összeválogattak számukra, azok nevei találomra egy kalapból lettek kihúzva. Nem voltak tehetségesebbek, sem szorgalmasabbak a többieknél. Ezen a tanárok elcsodálkoztak. Akkor, hogy tudtuk őket magasan a többiek felé emelni? És ekkor elmosolyodtak:

– Hát persze! Mi vagyunk a legjobb tanárok az iskolában. Ezért.

Az igazgató fejcsóválva folytatta:

– Nem kedves kollégák. Maguk sem a tudásuk miatt lettek kiválasztva. Önöket is egy kalapból húztuk ki.

Megdöbbentek. Kiderült, hogy átlagos tanárok, de ez a helyzet őket is kiemelte a többi átlagos tanár közül. Szerinted mi történhetett, hogy így megváltozott a gyerekek és a tanárok  teljesítménye? Lehet, hogy mindannyian zseniálisak vagyunk csak a felszín alatt lappang a zsenialitásunk.

Ez a történet is a pszichológia egyik legismertebb jelenségét, a Pygmalion-effektust (vagy önbeteljesítő jóslatot) szemlélteti.

Az ÖNISMERET irányába első lépésként ajándékba küldök neked egy személyiség tesztet.

Töltsd ki és küldöm számodra, hogy melyik típusba tartozol!

BÁTOR ÉLETET!