Tanult tehetetlenség

Tanult tehetetlenség

Életünk során gyakran passzívvá válunk olyan szituációkban is, amikor lehetőségünk lenne befolyásolni az adott helyzetet. Az eseményekre adott válaszunk tehát nem csak az üss vagy fuss (védekezz vagy menekülj) válasz reakció lehet, hanem van egy harmadik reakció is, ahogy azt szokás mondani, földbe gyökerezik a lábunk. Ennek a hozzáállásnak a hátterében a tanult tehetetlenség áll. Nem reagálunk, hanem tehetetlenné válunk, abban a hiszemben, hogy nincs mit tenni, nincs ráhatásunk az eseményekre.

De pontosan, mi is az a tanult tehetetlenség?

A szakirodalom a következőket írja a témában:  

A Tanult tehetetlenség az egy olyan mentális állapot, ahol az érintett személyt , – vagy állatot – olyan negatív hatások érik, amelyek számára kiszámíthatatlanok és az alany feladja a jövőben az Őt ért negatív ingerek kapcsán, azok megoldására való  törekvéseit. Így tesz annak ellenére is, hogy a lehetőségei és a képességei sokszor meglennének hozzá.

Ha csak abba gondolunk bele, hogy a változás életünk folyamatos velejárója, könnyen beláthatjuk, hogy a környezetünk, a szabályrendszerek vagy mi saját magunk , vagy akár ezek összessége előidézhetnek egy olyan új helyzetet, hogy az új állapotra már nem igazak az egykori gátló tényezők.

Erre egy szemléletes példa a kis elefántok idomítása. A bébi elefántokat lábuknál fogva hozzákötözik egy cölöphöz. Az elefánt próbálkozik egy ideig, hogy megszabaduljon a rabságból, de aztán arra a belátásra jut, hogy nincs értelme, mert nem elég erős a cölöp kirántásához. Majd, amikor már kifejlett példánnyá válik és ez a cölöp semmiféle akadályt nem jelentene számár, akkor a tanult tehetetlenség miatt ugyanúgy nem tud megszabadulni a fogságból, mert meg sem próbálja. Úgy gondolja, hogy nincs az eseményekre befolyása.  A viselkedése reményvesztett és passzív. Nem irányítja a sorsát, hanem csak történnek vele az események.

A tanult tehetetlenségnek az életünkben az alábbi következményei vannak:

Akire jellemzőek az előbbiekben leírtak, az sajnos életkilátásaiban sokkal korlátozottabb, mint a többi embertársa. Ezért rövidebb életre számíthat és élete során alacsonyabb lesz az életszínvonala. Mivel csak elszenvedi az életet, nem tud célokat megfogalmazni magának, hisz ahhoz az kell, hogy higyjünk magunkban és a saját életünkre gyakorolt képességünkben.

Nagyon fontos, hogy az ember felelősséget vállaljon az életében, mert az nem csak terhet, hanem egyben nagyobb szabadságot is jelent.

Martin E. P. Seligman amerikai pszichológus, aki a tanult tehetetlenség jelenségének felfedezője a következő kérdést tette fel:

Mi történik akkor, ha a személy, mint egykor Aliz Csodaországban, cselekvései következményeit képtelen kiszámítani, s rendre olyan következményeket tapasztal, amelyeket semmiképpen sem tud cselekvésével összhangba hozni (Seligman 1975)?

Seligman szerint a személy ebben az esetben hozzászokik a helyzethez, és megtanulja, hogy bármit tehet, a következményeket nem lesz képes befolyásolni. Tehetetlenségérzet, alacsony teljesítés, fatalizmus lesz a végeredmény.

Hogyan alakul ki a tanult tehetetlenség?

A hetvenes években az Amerikai Egyesült Államokban végzett szociálpszichológiai kutatások azt mutatták, hogy a tanult tehetetlenség kialakulásának azok a társadalmi színterek kedveznek, amelyek kevés vagy semmilyen lehetőséget nem adnak arra, hogy a személy megtanulja saját sorsának alakítását (Baum-Aiello-Calesnick 1978).

A totális diktatúrákban élő tömegekre ez kifejezetten jellemző viselkedési minta. Nagyon kevés ember, nagyon sok embert irányít, azok hátrányára és  ellenállása nélkül. A tömeg pedig nem lázad, hanem behódol. Az ilyen társadalmakban tapasztalhatjuk az emberi kreativitás csökkenését és az alacsony teljesítményt.

Történelmi tanulmányainkból emlékezhetünk rá, hogy a rabszolgatartásra épülő társadalmak alacsony hatékonysággal működtek, hisz ez a helyzet a rabszolgák esetében maga a tanult tehetetlenség.

Úgy vélem, hogy úgy lehet egy társadalom sikeres, ha a tanult tehetetlenség kialakulását minél inkább gátolja. Vagyis az egyént fölösleges szabályokkal nem korlátozzuk, szabadságot biztosítunk számára a legtöbb területen és szabad átjárást teszünk számára lehetővé a társadalmi szintek között. (Elérhetővé tesszük az oktatást, az információhoz jutást, választó jogot stb…) Megteremtjük azt az érzést, hogy az egyénnek hatása van a környezetére.

A cikkhez felhasznál kép: Szponzorált képek iStock – LIMITED DEAL: 20% off with PIXABAY20 coupon

Az ÖNISMERET irányába első lépésként ajándékba küldök neked egy személyiség tesztet.

Töltsd ki és küldöm számodra, hogy melyik típusba tartozol!

BÁTOR ÉLETET!

A BURNOUT megelőzése

12 lépésben

5.- 6. lépés: Az önbizonyosság, a tartós elégedettség

Az önbizonyosság

Ebből a fejezetből a perfekcionizmusról, a delegálásrólés a pénz szerepéről szeretnék néhány gondolatot megosztani.

A perfekcionizmus:

Jelentése: tökéletességre való törekvés, törekedés, maximalizmus. Olyan emberekre mondják, akik rendkívül nagy figyelmet fordítanak a részletekre, és arra törekszenek, hogy minden tekintetben tökéletes legyen, amit csinálnak. Ezek az emberek magas színvonalon dolgoznak, azonban a túlzott tökéletességre való törekvés hátráltathatja az előrehaladást

A perfekcionizmus szó hallatán sokan arra gondolnak, hogy ezzel a tulajdonsággal rendelkező ember, minden részletre kiterjedően túl aprólékos és a tökéletes munkát végeznek.

Azonban tudni kell róluk, hogy  túl kevés feladatot tudnak megvalósítani, mert nem tudják tökéletesen végrehajtani, így általában lezárni sem képesek őket. A burnout kapcsán ez egy fontos momentum.

Gondoljunk csak bele, hogy ha olyan helyzetben vagyunk, hogy egyszerre sok nyitott feladat áll előttünk és ezeknek a száma nem csökken, hanem csak nő, az mennyire nyugtalanná tesz minket.

Delegálás:

A delegálás nem más, mint személyes feladatunk, felelősségünk átruházása a közös munka javítása érdekében. Sok emberben azonban gátlás mutatkozik, hiszen úgy gondolja, hogy más nem rendelkezik olyan képességekkel, hogy megcsinálja a feladatot, vagy úgy gondolja, hogy a másik is el tudja ugyanazt a feladatot  végezni, hasonló vagy akár jobb minőségben, akkor rájöhet a szervezet, hogy ő nélkülözhető, pótolható.

Azonban, ha ez megfelelő kommunikációval társul, egy jó vezető megmutathatja, hogy milyen mélyen bízik munkatársaiban.

A feletteseinek pedig megmutathatja milyen jó képességű kollégákat választott és nevelt ki.

A kiégés és a pénz kapcsolata:

Thomas M. H. Bergner könyvében a Burnout A kiégés megelőzése 12 lépésben,  néhány fontos szabályt tisztáz , mint például határozzunk meg egy maximálisan elkölthető havi összeget vagy minden kiadás előtt tegyük fel a kérdést, hogy tényleg szükség van-e rá?  Ez a gondolkodásmód nem más, mint hogy különbséget tudunk tenni a szükségletek és az igények között. A szükséglet olyan pénzköltés, mely nem vagy nem teljesen kiiktatható. Például enni feltétlenül szükséges. Maximum a homár helyett a zsíros kenyeret választjuk, de teljesen nem lehet ezt a költséget lenullázni. Az igény pedig a hétvégi futball meccs.  Ha kimarad akkor az életünk még teljesen egész, nem jár olyan veszteséggel, ami problémát okoz.

Másik fontos kiégést csökkentő pénzügyi lépés : Ha hosszú távú anyagi elkötelezettséget vállal, kössön hozzá hosszú távú hitelbiztosítást is. Gondoljunk bele, hogy egy harminc évre felvett lakáshitel esetén mekkora problémát okozhat, ha valaki egy baleset miatt elveszíti a pénztermelő képességét. Egy életbiztosítás lehetőséget biztosít ennek a rossz lehetőségnek a nyomasztó érzésétől megszabadulni.

A tartós elégedettség

Akkor lehetünk tartósan elégedettek, ha saját utunkat járjuk, azonban, ha ez az érzés hiányzik, meg kell vizsgálnunk az okait. Alapvetően akkor vagyunk elégedettek, ha döntéseket hozunk és azok mellett ki is tartunk, így lesz az elégedettség saját hatékonyságunk következménye. Érdemes ellentétesen is megközelíteni a fogalmat, ezáltal talán könnyebb megérteni is, tehát akkor vagyunk elégedetlenek, ha nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, tehát az igényről, a kívánságról, a hiányról vagy vágyakozásról szól az elégedetlenség.