Szeretnék veled megosztani egy tanulságos élményemet az iskolás éveimből. 12-13 éves lehettem, amikor honvédelmi napot tartottak az általános iskolában, ahová jártam. Persze bizonyára az ország minden iskolájában voltak ilyen rendezvények, mert akkoriban ez szokás volt. Nálunk többnyire sport és akadályverseny alkotta a gerincét ennek a napnak.

Ilyenkor mindig izgatott voltam és erős bizonyítási vágy volt bennem, hogy megmutassam a tanáraimnak és az iskolás társaimnak, hogy milyen jól tudom teljesíteni a feladatokat és, hogy bizonyára meg is nyerem azokat. Jó adottságaim voltak a sporthoz és élveztem is, hogy jobb vagyok másoknál.

A feladat, amit ebben az évben kaptunk más volt, mint az előző években általában.  Csapatban kellett teljesíteni a feladatokat. Úgy gondoltam, hogy nagyon jó lesz az eredményünk. Mindenki tehetségének megfelelően végigküzdi magát a pályán és a teljesítményeket összeadják, abból kijön egy átlag és az a csapat eredménye.  Én megnyerem a versenyt egyéniben, aztán meg a csapat eredmény is jó lesz, mert az átlagot erősen javítja az én eredményem.

De kiderült, hogy ez nem így van. A csapat eredménye az az utolsó ember beérkezését jelenti. Magyarul az, hogy én mit teljesítek az nem számít. Az számít, hogy a leggyengébb mit tud kihozni magából. Csalódott voltam. Nagyon csalódott. De akkor és ott megértettem, hogy mi az, hogy csapat. Mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából tehetségének megfelelően. Támogatni kell egymást, el kell osztani a feladatot. Az EGO-t alá kell rendelni egy magasabb közös cél érdekében.

Arra nem emlékszem, hogy hányadikak lettünk aznap, de arra emlékszem, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jól esett másoknak segíteni, a másikért izgulni, hogy sikerül-e megcsinálnia a feladatát. Konfliktus nélkül telt a nap. Senki nem veszekedett a másikkal, mert esetleg az ügyetlenebb volt.

Felnőtt fejjel azt gondolom, hogy a leghatékonyabb az  életben, ha erős közösségeket alkotunk és abban éljük az életünket.  Manapság azt látom, hogy egyre kevesebbet jelentenek alapvető közösségek. Haza, család, barátság, párkapcsolat. Olyan fogyasztói társadalmi termékekké lettek butítva, mint a használati tárgyaink. Pedig a közösségek minősége ami körbevesz bennünket a legnagyobb érték.

ITT TALÁLOD A KÖVETKEZŐ KÉPZÉSÜNKET!!!

Bátor életet kívánok!