Csen apó története

Egy olyan történetet szeretnék elmondani, amely azt példázza, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.

Csen apó történetének a híre messze vidékre eljutott. Kivételesen bölcs embernek ismerték, akit azonban nem mindig tudtak megérteni.

Így történt akkor is, amikor Csen apó egyetlen lova elveszett az erdőben. Valahogy elszabadult, és úgy elnyargalt, hogy nyoma veszett. Este jöttek a szomszédok, hogy kifejezzék együttérzésüket a nagy bajban. Az apó azt kérdezte tőlük: “,Honnan tudjátok,  hogy ez baj?”

A szomszédok összenéztek, nem értették. Hogyne lenne baj, hiszen az öreg kenyérkeresete veszett el.
Alig telt el egy nap, bámulatos esemény következett. Csen apó lova hazajött négy vadlóval együtt, akikkel valahol a vadonban összebarátkozott. Az apó gyorsan becsukta a kaput, és beterelte
a lovakat az istállóba.
Jöttek is a szomszédok, hogy sok szerencsét kívánjanak, hiszen Csen apónak nagy jó jutott osztályrészül. ,,Honnan tudjátok, hogy ez jó?” – kérdezte az öreg.
A falubeliek csodálkoztak, hiszen ennyi lóval a falu első gazdája lett Csen apó.
Másnap Csen apó fia elkezdte betörni, megszelídíteni a vadlovakat, közben az egyik úgy levetette magáról, hogy eltört a lába. Csúnya, nyílt törés lett.
Újra jöttek a szomszédok, igazi, keleti részvéttel, hogy ebben a bajban melléjük álljanak. ,,Honnan tudjátok, hogy ez baj?” – kérdezte megint Csen apó.
A szomszédok megdöbbentek, hogy egyetlen fia állapotára ilyet mer mondani. Közben a nagy csendet odakintről kétségbeesett jajgatás törte meg. Kiderült, hogy a postás jár a faluban, és behívókat visz szét a legényeknek, mert kitört a háború.
Csen apóékhoz is hozta a behívót. ,,Micsoda szerencse! – mondták a szomszédok. – Ennek a fiúnak nem kell bevonulnia katonának!”
,,Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?” – mondta megint Csen apó.
De ez már sok volt a szomszédoknak! Felálltak, és szó nélkül hazamentek. Ki-ki gondolta a magáét.

Csen apóék orvosért küldtek, és jött is a missziós orvos. Sínbe tette a törött lábat, majd olvasott nekik az evangéliumból. A család fogékony szívvel hallgatta, megismerték Jézus Krisztust, az ő Megváltójukat. Isten szeretete megragadta az egész családot.
,,Ez igen, ez már szerencse!” – újságolta most már Csen apó mindenfelé.

Ungár Aladár: ,,Íme, az ajtó előtt állok” c. könyvéből

 

 

Legfrissebb bejegyzések

Ezt tanultam a PÉNZRŐL Szabó Pétertől

Ezt tanultam a PÉNZRŐL Szabó Pétertől

Ezt tanultam a PÉNZRŐL Szabó Pétertől: Egyszer azt hallottam egy ismerősömtől, mint jó tanács, hogy ne beszéljek arról, hogy mit kitől tanultam, mert az rontja a megítélésemet. Ha elárulom, hogy nem a saját gondolataimat osztom meg, az olyan másolás szagú és nem...

A BALKEZESEK ÁTKA, AVAGY A DESTRUKTÍV KRITIKA

A BALKEZESEK ÁTKA, AVAGY A DESTRUKTÍV KRITIKA

Bryan Tracyt többször is hallottam a destruktív kritikáról és annak ártó hatásairól beszélni. De persze mint mindent, ezt is úgy a legkönnyebb megérteni, ha az ember a saját életében kutakodik példák után. Nem nehéz megtalálni sem nekem és úgy gondolom, hogy neked sem...

A lelkünk szükségletei

A lelkünk szükségletei

Lelki szükségleteink Azért lettél kiválasztott, mert az vagy aki. A helyes választások abból fognak fakadni, hogy tudod ki vagy.                                                                                                                Paul Young Éva című...

Elérhetőség

Kérem, vegye fel velem a kapcsolatot, 24 órán belül válaszolok az e-mailekre

Debrecen

+36 30 742 1432