Csen apó története

Egy olyan történetet szeretnék elmondani, amely azt példázza,
hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.
Csen apó történetének a híre messze vidékre eljutott.
Kivételesen bölcs embernek ismerték, akit azonban nem mindig
tudtak megérteni.
Így történt akkor is, amikor Csen apó egyetlen lova elveszett
az erdőben. Valahogy elszabadult, és úgy elnyargalt, hogy nyoma
veszett. Este jöttek a szomszédok, hogy kifejezzék együttérzésüket
a nagy bajban. Az apó azt kérdezte tőlük: ,,Honnan tudjátok,
hogy ez baj?”
A szomszédok összenéztek, nem értették. Hogyne lenne baj,
hiszen az öreg kenyérkeresete veszett el.
Alig telt el egy nap, bámulatos esemény következett. Csen apó
lova hazajött négy vadlóval együtt, akikkel valahol a vadonban
összebarátkozott. Az apó gyorsan becsukta a kaput, és beterelte
a lovakat az istállóba.
Jöttek is a szomszédok, hogy sok szerencsét kívánjanak, hiszen
Csen apónak nagy jó jutott osztályrészül. ,,Honnan tudjátok, hogy
ez jó?” – kérdezte az öreg.
A falubeliek csodálkoztak, hiszen ennyi lóval a falu első
gazdája lett Csen apó.
Másnap Csen apó fia elkezdte betörni, megszelídíteni a
vadlovakat, közben az egyik úgy levetette magáról, hogy eltört a
lába. Csúnya, nyílt törés lett.
Újra jöttek a szomszédok, igazi, keleti részvéttel, hogy ebben
a bajban melléjük álljanak. ,,Honnan tudjátok, hogy ez baj?”
– kérdezte megint Csen apó.
A szomszédok megdöbbentek, hogy egyetlen fia állapotára ilyet
mer mondani. Közben a nagy csendet odakintről kétségbeesett
jajgatás törte meg. Kiderült, hogy a postás jár a faluban,
és behívókat visz szét a legényeknek, mert kitört a háború.
Csen apóékhoz is hozta a behívót. ,,Micsoda szerencse!
– mondták a szomszédok. – Ennek a fiúnak nem kell bevonulnia
katonának!”
,,Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?” – mondta megint
Csen apó.
De ez már sok volt a szomszédoknak! Felálltak, és szó nélkül
hazamentek. Ki-ki gondolta a magáét.
Csen apóék orvosért küldtek, és jött is a missziós orvos. Sínbe
tette a törött lábat, majd olvasott nekik az evangéliumból. A család
fogékony szívvel hallgatta, megismerték Jézus Krisztust, az ő
Megváltójukat. Isten szeretete megragadta az egész családot.
,,Ez igen, ez már szerencse!” – újságolta most már Csen apó
mindenfelé.
Ungár Aladár: ,,Íme, az ajtó előtt állok” c. könyvéből